A címerképek megfogalmazásához a helytörténeti hagyományok és a szfragisztikai (pecséttani) emlékek adtak támpontot.
Már a település neve is segít a legkorábbi történelmi adatok felidézéséhez: a Keszi törzset jelenti, mely a hagyomány szerint a honfoglaló hét törzs egyike volt. A honfoglaló könnyûlovas íjász harcosokat a címerterven a ló, valamint a nyílvesszõk szimbolizálják.
A honfoglalást követõ korra, az Árpád-korra utal, valamint a katolikus vallású lakosságot jelképezi a korabeli kereszt-ábrázolás, amely vallásos jellege mellett mögöttes jelentéstartalommal is bír. Ezáltal összetettebb motívum, amiért bõvebben érdemes elemeznünk. Fonott keresztmotívummal már honfoglaláskori templom díszeként is találkozunk (pl. Tartnaszentmária), de hasonló keresztábrázolás szerepel koronázási ékszereink jogarán is. A mértani szerkezetû jelkép értelmezéséhez Molnár V. József könyve, a Világ-virág címû tudományos mû ad segítséget. A szerves mûveltség jelképrendszerét vizsgálva a szerzõ az egyenlõszárú keresztet keresztet alapjelként értelmezi. Egyenlõszárú keresztet találunk Árpád-kori királyaink pénzein is. Fonott keresztünk egyszerre jelképezi a zárt és nyitott világot. A zártság a védettségre utal, a nyitottság pedig a sugárzásra. A tájolást idézi, ezzel a mindenséget jelképezve, a keresztszárak fent-lent és bal-jobb irányultsága. A kereszténység alapjában véve a szeretet vallása, s mint ilyen, a nyitottság és zártság, vagyis a sugárzás és az oltalmazás jeleit hangsúlyozza. Az egymáson átbújtatott szalagoknak a középpont körüli négy "induló" ága a világ tulajdonságrenszerébõl a forgást jelképezi. A külsõ szalag ellentétes indítású, ezzel a forgásnak, mint mozgásnak a kétirányúsága is megjelenik. A forgás a haladásnak és a határozott törekvésnek is szimbóluma. Már az eddig feltártakból is kiderül, hogy a címer keresztje nem csupán a vallásra, hanem a település egész közösségére is utal. Az egymásba fonódás a lakosság egymásrautaltságára, összetartozására, a közös szervezõdésére, közös akaratára mutat rá. A motívum zártsága pedig jelképezi a lakosságban rejlõ erõk megtartását és egyesítését.
Az egykori, mezõgazdasági jellegû pecsét emlékére utalnak két címerben a kalászok, valamint egyben az ekevas is.
A heraldikai mázak - fémek és színek - a címertan szabályainak megfelelõen kerültek alkalmazásra. Mint minden kultúra, a heraldika is a kozmikus világhoz kapcsolta a színeket. Ennek megfelelõen szimbolikus jelentéstartalmuk a következõ:
Fémek:
arany (Nap): értelem, ész, hit, tekintély, fenség, erény, erkölcsösség.
ezüst (Hold): bölcsesség, tisztaság, ártatlanság, szemérmesség, õszinteség.
Színek:
vörös (Mars): hazaszeretet, önfeláldozás, tenniakarás, nagylelkûség.
kék (Jupiter): elvhûség, állhatatosság, ellenállóképesség, bizalom.
A fenti gondolatok jegyében készítettem el Keszü címerterveit, azzal a szándékkal, hogy Keszü értékes múltját idézze és emlékeit továbbörökítse, rangos jelképként pedig illeszkedjen történelmi címereink sorába. A rendszerváltáskor újjászületett magyar heraldika is a múlt értékeire épít, kifejezve Eötvös József gondolatait is: "Emlékekbõl él az ember , s múltból az emlékezet. Kinek nincs múltja, nem lehet jelene s jövõje sem."
Kovács Ferenc grafikus